Sci-fi

2013. június 9-én, vasárnap hunyt el Iain M. Banks, skót szépíró, sci-fi szerző. Áprilisban jelentette be, hogy előrehaladott rákbetegséget diagnosztizáltak nála. Még kézbe vehette legújabb regényének nyomtatott változatát, mely június 20-án kerül a nagyközönség elé és amelyben visszaköszön saját élethelyzete is.

A darázsgyár és a Nézz a szélbe regények íróját 2008-ban a The Times az 1945-óta az 50 legjobb brit szerző közé választotta.

Felesége nyilatkozata szerint békésen és fájdalmaktól mentesen hunyt el. 59 évet élt.

01. A regény narrációja – a klasszikus cyberpunk szövegekkel ellentétben – egyes szám első személyben íródik.

02. Négy szereplő szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, mindegyik fejezetben más-más karakteréből.

03. Dramatis Personae: Kendra, lemorzsolódott bölcsészhallgató, fotóművész; Lerato egy multicég programozója, él-hal a felfordulásért; Tendeka lázadó aktivista, raszta „szabadságharcos”; Toby léhűtő blogger, bérjátékból tartja fenn magát.

04. A fejezetek nyelvi megformálása mindig aszerint változik, éppen kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket.

„Először az emlékezet vész el, a nem pusztuló maradványokat pedig, a szándékos anyagkonfigurációkat... vajon ki fejti meg? Régészeknek nevezik őket, pedig valójában a múlt építőmesterei, a titkok  művészei.”

A lengyel szerző, Jacek Dukaj rövid regénye először 2002-ben látta meg a napvilágot egy antológia részeként. Azóta több nyelvre, többek közt angolra is lefordították a nemzetközileg is egyre elismertebb író munkáját. A magyar kiadás a Typotex Kiadónak köszönhető, Science is fiction sorozatának darabjaként jelent meg 2012-ben.

A kortárs lengyel science-fiction kiemelkedő alakjának művei jellemzően két kérdéskör köré csoportosulnak. Az egyikben alternatív történelmet mesél el, a másikba futurológikus művek sorolhatók, melyben a Föld egy-egy lehetséges jövőképét kutatja, és festi meg. A Zuzanna és a világmindenség emez utóbbi kategóriába sorolható. Története csupán pár évtizeddel jár mai korunk előtt, viszont egy teljesen más, egy teljesen új valóságot tár elénk.

„A tömeg a maga elhatározásából hagyta abba az olvasást.”

(78. o.)

A Fahrenheit 451 legendás ellenutópia. 1953-ban – hatvan éve – jelent meg először, de mit sem vesztett erejéből és frissességéből. A jeles évforduló alkalmából az Agave Kiadó öt novella kíséretében jelentette meg, Loránd Imre klasszikusnak számító fordításában. Olyan szöveg ez, mellyel kapcsolatban könnyen esik abba a hibába a róla megnyilatkozó, hogy elragadtatja magát.

Léteznek olyan szövegek, sőt egész műfajok, melyeket „alacsony” irodalmiként kategorizálnak. Amennyiben egy szerző szövege bekerül ebbe a gettóba, onnan kezdve az író akár meg is feszülhet, nem valószínű, hogy bármikor is képes lesz átjutni azon a kerítésen, mely elválasztja egymástól az „alacsony”- és a „magas” irodalmat. Lényegtelen, hogy hiszünk-e egy effajta felosztásában, a kanonizációs folyamat ugyanis – úgy tűnik – sokszor e logika szerint működik. Ebbe az irodalmi gettóba került be William Gibson összes szövege, kezdve az 1984-es műfajteremtő Neurománccal (Neuromancer) és ide kerül a legtöbb szöveg, amit sci-fiként aposztrofálnak.

Az egyik legnagyobb kortárs sci-fi mogul, akinek többek között a cyberpunk és a steampunk műfajok ma ismert formáinak létrehozásában is óriási szerepe volt, a Twitteren egy új regény terveiről beszélt (GreatDismal néven lelhető fel a mikroblogon). A regény címe The Peripheral lesz és nem egy, hanem legalább két alternatív jövőben fog játszódni, ahogyan azt a Wired-nek adott interjújában kijelentette.

Arról egyelőre nincs semmilyen információ, hogy az új Gibson-regény mikor jelenik meg. Minden valószínűség szerint lesz idő addig újraolvasni a Sprawl-trilógiát vagy a Blue Ant-trilógiát (a Trendvadászról már volt szó az oldalon, illetve az ÉS-ben megjelent recenziónkat is linkeltük, ám mivel azóta az ÉS rendszere csak az előfizetőknek engedi megtekinteni az online tartalmat, így hamarosan közzétesszük az oldalon azt az írást is).

A Wired teljes interjúja Gibsonnal itt olvasható.

(Forrás: Galaktika; Wired)

Második alkalommal kerül megrendezésre a Próza Nostra Irodalmi Estek rendezvényünk, mely egy sorozat része. Minden beszélgetés kötődik a prozanostra.com irodalmi profiljához is, sőt, tulajdonképpen annak kivitele egy publikus térbe.

2013. február 28-án, csütörtökön, 18 órai kezdettel a szegedi Grand Caféban kerül sor a beszélgetésre, melynek témája a kortárs cyberpunk és Lauren Beukes Moxyland című regénye. Az Ad Astra Kiadó február 22-én jelenteti meg a beszélgetés alapjául szolgáló regényt.

Beszélgetnek:

Kleinhencz Csilla (az Ad Astra Kiadó szerkesztője)

Bartók Imre (kritikus, író)

Szabó István Zoltán (Próza Nostra - stv)

Mindenkit szeretettel várunk!

A beszélgetést támogatja a József Attila Kör.

A plakát Gyarmati János munkája.

Facebook event

Ad Astra Kiadó

A Próza Nostra a Facebookon

„Az agy az az izom, ami a világot mozgatja.”

(324. o.)

01. Igazi, régi vágású Stephen King regény 1980-ból, sci-fi elemekkel, összeesküvés elméletekkel; mégis végig hihető és persze ijesztő marad.

02. Ám egyáltalán nem szakszerű: egy jelenet olyan naiv, a szöveg mögött húzódó elképzrelésekre világít rá a számítógépes információkereséssel és –feldolgozással kapcsolatban, hogy az minden informatikával foglalkozó számára nosztalgikus csemege.

<ajanlas>

Kornélnak. Tudja miért.

</ajanlas>

Itó Projekt polgári neve Itó Szatosi. Japán SF író, aki 2009-ben fiatalon – harmincöt évesen – halt meg rákban. Három regényt hagyott hátra sajnálatosan rövid élete után. A legutolsó regénye – jelen cikk témája – a </Harmónia> címet viseli és megjelenésének évében elnyerte a Japán SF Nagydíját.

„A tények fontosak. Elválasztják a fikciót és a valóságot,

Mike Longshott cifra világát Joe világának konkrét tereitől.”

Mindenekelőtt érdemes lehet az ukrónia fogalmát tisztáznunk. A kifejezést az „utópia” mintájára alkotta meg Charles Renouvier. Míg az utópia alapvetően egy (nem létező) helyre reflektál, addig az ukrónia egy idővel, korral, korszakkal teszi ugyanezt. Az ukrónia alapvető kérdése a „Mi lett volna, ha…?”. Azok az ukróniák, melyek irodalmi formában, irodalmi igénnyel kerülnek kifejtésre, általában az alternatív történelmi regény kissé nehézkes elnevezésű műfajába tartoznak. Az egyik legismertebb példa erre Philip K. Dick Az ember a fellegvárban című regénye, mely több alkalommal is vonatkoztatási pontja lesz jelen írásnak.